Vitéz László népi bábfigura. Kinézetében, nyers humorával a nála régibb bábfigurára, Paprika Jancsira hasonlít.

Sajnos Vitéz László nevét egy bunkó is viseli, ki megnyilatkozásaival primitív stílusával, vállalhatatlan nézeteivel igazi negatív alakja a blog.hu világának.

Napjainkban egyre több honfitársunk látja úgy, hogy boldogulását máshol leli csak meg, ezért elhagyja az országot. Ki örökre, ki ideiglenesen. Ki kényszerből, ki kalandvágyból. A pontos motiváció minden egyes esetben más és más, ahogy annak megítélése is egyénenként változik. Van aki pozitív dolognak tekinti, van aki nem. Ezzel a jelenséggel foglalkozott a napokban a Pézsma és a KARD blog is.

Akárhogy is tekintünk a kivándorló honfitársainkra, a történelem megmutatta már nem egyszer, hogy a kivándorlók komoly potenciállal rendelkeznek. Kivándorlók tömegei építették fel például Ausztrália és az Amerikai Egyesült Államok jóléti gazdaságait, vagy a modern kori történelem folyamán Izrael államot szinte a semmiből. Míg a kezdetekben Ausztrália esetében a kivándorlás nem mindig önkéntes alapon történt, addig a közelmúltban olyan országok is léteztek, ahol az utazás is erősen korlátozva volt. a kivándorlás pedig szinte teljesen lehetetlen.

A magyar állampolgárok számára a szabad kivándorlás lehetőségét az EU csatlakozás hozta el. A mai helyzet ismeretének tükrében szinte felfoghatatlan, hogy igen komoly technikai rendszerek gátolták az embereket több országban is a szabad mozgásukban, akik mégis megpróbálták kijátszani ezeket a rendszereket, gyakran az életükkel fizettek érte, 

Akiknek sikerült átjutniuk, azok egy szabadabb világban próbálhattak meg érvényesülni, ahol azok a szabadságjogok illették meg őket, melyeket a volt szocialista országok lakói, így Hazánk polgárai is csak 1989 utánra vívtak ki maguknak. 

Kevés ember volt, ki turistaként, esetleg hivatali célból nyugati irányba elhagyhatta az országot. Az úgynevezett túrista útlevelet úgy kellett külön kérvényezni, és a kérvény benyújtása nem jelentette automatikusan annak pozitív elbírálását. Voltak közöttük olyanok, akik mindent hátrahagyva nem jöttek haza egy nyugati turista vagy netán egy hivatalos útról.

Akiknek sikerült kiszökniük, illetve kik nem jöttek haza, őket neveztük régen disszidenseknek.

Nem vagyok egy törénelmi blog, de ezt a kitérőt muszáj volt megtenni, hogy a fiatalabb olvasók is megértsék, hogy Vitéz László által hangoztatott marhaságok mitől szalonképtelen ostobaságok.

Magyarország mint az Európai Unió tagja, nem korlátozhatja állampolgárainak a szabad mozgását.

Mindezen dolgok ismeretének a birtokában felfoghatatlan volt számomra, hogyan születhetett meg az alábbi hozzászólás:

Vitéz László 2013.02.26. 16:53:08

a TEK feladatkörét ki kell terjeszteni a DISSZIDENSEK "intézésére" is

a családtagokat, rokonokat, ismerősöket egyéb itthon maradóktól
MEGVONNI MINDEN álami és egyéb jutattást
vagyonokat elkobozni...
és tarcsák el ezeket kintről a HAZAÁRULÓ megpattant libsik !

és köszönnyék meg hogy nem löbettyük főbe a nemzet a hazaárulók hozzátartozóit

Ez a bunkó nem tanult történelmet?

Ez a bunkó nem tudja, hogy régebben nem egy ember azért veszítette el komoly megbecsült állását és kényszerült elmenni segédmunkásnak, mert egy rokona sikeresen disszidált?

Ez a bunkó nem tudja, hogy azt a rendszert, amit a hozzászólásában istenít, remélhetőleg örökre magunk mögött hagytuk 1989 után?

Ám ezzel nincs vége! Két napra rá újra belebotlok a bunkóba, ezúttal a Transparency International Magyarország blogján.