Ahogy egyre jobban közeledik 2014. évi országgyűlési választások napja, a hátralevő napok számával fordított arányban növekszik a kampányhisztéria. Még nem tudni, ki nyeri. Nagyon nagy a bizonytalanok, nem válaszolók aránya. Egy biztos: Valakinek mennie kell.
Ellenzéki győzelem esetén nem is vitás, hogy a kormánytagoknak szedniük kell a cuccukat. Egyenlőre nyitott kérdés, hogy hány évre és hogy ellenzékbe vonulnak-e. Kormánypárti győzelem esetén az ellenzék bizonyos vezetői csomagolhatnak, azok, akik nem éreztek rá, mit is kíván a nép. Egykor a Jurassic Park hatalmas pártkasszasiker volt, de ma már másra van igény.
Egy dolog biztos, bárki is nyer, valakinek el kell hagynia a politikát és a közéletet örökre, mint nyolcadikosnak az általános iskolát. Bár míg utóbbiak bukásuk következtében tovább élvezhetik az intézmény vendégszeretetét, addig a hazai politikai berkekben is ez kezd általánossá válni, holott a bukott politikusnak hamarabb kellene elhagynia a politikának és a közéletnek még a környékét is, mint a ballagó diákok végigénekelnék a Gaudeamus Igiturt.
Megdöbbentő, és ugyanakkor kiábrándító dolog, hogy egy többszörösen bukott politikust saját pártja még mindig pajzsra emel, ahelyett, hogy ha el nem is kergetik, de diszkréten hátrahúznák minimum a második sorba. Ugyanakkor az is sokat elárul mind a pártról, mind a győztes pártelnök-politikusról, hogy nem ez az első alkalom, mikor egyetlen jelölt volt.
Egy jelölt közül történő választásoknak sajnos elég komoly hagyományai vannak Hazánkban, Közel negyven esztendőn keresztül gyakoroltuk, nem csoda, ha a régi beidegződések lassan kopnak ki. Pedig a jelöltek számának csekély voltára már egy régi vicc is felhívta a figyelmet:
- Tudod mi a különbség a fehér elefánt?
- ???
- És mégis elmentél szavazni?
Lehet a helyzete azzal maszatolni mentegetni, hogy de itt legalább van választás, míg a jókai téri fiúk választás nélkül döntenek a mutyiszobában szivarszobában a jelöltekről, de figyelem: A Jókai téren legalább látszólag vannak jelöltek, nem csak egy jelölt van. Bár a gyomrom egyik verziót sem veszi be. Mélységesen undorító mind a kettő és a demokrácia megcsúfolásának tartom ezeket az eljárásokat.
A jelenleg regnáló kormány véleményem szerint rossz irányba viszi a dolgokat. Nem attól lesz egy kormány sikeres, hogy mindent szétbarmol megreformál, csak azért, hogy elmondhassák: Igen! Elkúrtuk! Megcsináltuk! Ahogy egy ellenzéknek sem kizárólag a kormány esztelen szapulása kritikája a dolga, hanem ennél egy kicsit messzebb kellene mutatnia, világos alternatívákat kellene adnia, a problémákra pedig megoldási javaslatokkal illene előállnia. Jövőképet kellene azoknak az érdek- és embercsoportoknak, akiket a Nemzeti Összefogás Együttműködés Kormánya tönkretett megvédett.
Jelenleg a kormány munkája arra emlékeztet, mikor ifjú menedzserekkel bővítik az évszázadok óta tökéletesen működő céget, és ők mindenhez hozzápiszkálnak, csak azért, hogy önigazolják a munkakörük létezésének a szükségességét. Ezzel nem azt mondom, hogy nincsenek problémák. Problémák nagyon is vannak. Például a felesleges stadionépítésekkel labdarúgással, a földpályázatok körül mezőgazdaságban, hogy csak kettőt említsek. A kormány önigazolási kényszere továbbá hatalmas káoszt okozott a tankönyvellátás területén, tönk szélére sodort egy várost, és erősen lecsökkentette mind a vállalkozási kedvet, mind a jövedéki adóbevételeket -a teljesség igénye nélkül-.
Az a szerencsétlen kisiskolás mit tehet róla, ki kaszált eddig és eztán a tankönyveken? Ő mindössze azt szeretné, ha lenne neki is olvasókönyve, mint a nagyobb testvéreinek volt a korábbi években.
Hogy gondolhatja valaki, hogy ha ellehetetlenít egy várost, mindezt pártpolitikai alapon, akkor a saját szavazóit nem sújtja? A sötét közvilágítás nélküli utcán egy kormánypárti boka is kificamodik egy gödörbe lépve. A nem közlekedő helyi járat miatt nem csak az ellenzékieknek kell esetleg 2-3 kilométert gyalogolniuk munkába menet és munkából jövet.
Mi a garancia rá, ha holnap pékséget nyitok, a kormány nem védi-e meg holnapután a péksütemények piacát, mindezt azért, hogy a fiatalok nehezebben tudjanak cukrozott fánkot vásárolni? Milyen vállalkozást alapítsak annak a tudatában, hogy jelenleg ebben az országban iparágakat lehet napok alatt felszámolni?
Egy dologban a kormánynak igaza volt. Nem mentek jól a dolgok. Részben a jelenlegi kormány ellenzékben tanúsított kompromisszumképtelensége miatt sem.
Hülye dolognak tartom, hogy egy településen levő három iskolában három fajta olvasókönyvet használjanak az alsósok.
Nem hiszem, hogy rendben levő dolog a polgármester háza elé közpénzből halastavat építeni.
Ugyanígy elítélem, hogy a kiskorúak dohányáruhoz juthassanak.
Azt sem értem, miért kell olyan sportra közpénz-milliókat-milliárdokat elpazarolni, melyben legutolsó nemzetközi sikerünk az 1986-os Gyógyíthatatlan volt?
A téma (és téma sajnos van bőven) az utcán hever, a kormányzat sorra dobja fel a magas labdákat, már csak le kellene csapni ezeket.
De a kormányzati magas labdák lecsapása csak akkor működik, ha az ellenzéknek nincsen félnivalója a saját magas labdáitól, valamint ha legalább abban meg tudnának egyezni, hogy együtt mennek ki a pályára, és ott csapatban játszanak. Jelen pillanatban már annak is örülnék, ha az öltözőből nem az egymás ellehetetlenítésére történő törekvések hallatszanának ki.
A kormány történelmi lehetőséget kapott, de elpuskázta. A miniszterelnöknek minden esélye megvolt rá, hogy akár még életében lovasszobra legyen az Andrássy úton, de nem használta ki a lehetőséget. Az elbaltázott kormányzás (mennyi áthallás) ellenére jelenleg mégis jó esély mutatkozik rá, hogy lovasszobra legyen a miniszterelnöknek, bár ennek annyira sem tudok örülni, mint egykoron egy kétsapkás Lenin szobornak. Utóbbin legalább nevethettünk egy jót.
Az ellenzék komoly lehetőséghez jutott most. Rajtuk áll, élnek-e vele, vagy tavasszal együtt ballagnak a kormánnyal. A szalag mindenkire fel van tűzve.
