A következő poszt tartalma alkalmas a nyugalom megzavarására.
Egyes olvasók vallási, erkölcsi meggyőződését is sértheti.
12 éven aluli gyermekek ne nyissák meg! - Még szülő, vagy nagykorú felügyelete mellett sem!
Ki ne emlékezne még közülünk gyerekkorából december ötödik napjának estéjén arra az izgalomra, hogy az ablakba kitett csizma elég fényesre van-e pucolva, tesz-e bele édességet a Mikulás, vagy csak virgácsot. Ki nem gondolta végig ilyenkor addigi ténykedését, és esett esetleg pánikba, aggódván, hol van a Mikulás rosszaságmérőjén az a határ, ami alatt már virgács jár. Hatalmas öröm és megnyugvás volt, mikor reggel konstatáltuk, hogy a csizmánk tele van finom édességgel.
Majd később jött a gyermeki kíváncsiság, mert nem értettük, hogy lehet az, hogy a keszthelyi és a mátészalkai rokonoknál is akkor járt a Mikulás, mikor nálunk, holott ez képtelenség, mert apu is a kocsival minimum ebédre ér csak oda, és még kétszer meg is kell állni pisilni út közben. Pedig Apu vezet a legjobban és a leggyorsabban. A miért korszakban elkezdtük feszegetni ezeket a kérdéseket, és hát bizony utólag elég sokszor megmosolyogtuk Apu és Anyu csavaros, ám valójában semmitmondó kitérő válaszait, noha akkor gyerekként mindig megnyugodtunk.
Pár év múlva jött a logikus gondolkodás első áttörése, ami magával hozta a keserű csalódást, hogy a jó öreg szakállas bácsi nem is létezik. Keserű kiábrándulás, mikor megtudjuk, hogy a Mikulás helyett Apu és Anyu az, ki a csizmánkat telepakolja, de ugyanakkor megnyugtató örömöt is éreztünk ilyenkor, mert ez jelenti, szüleink mennyire szeretnek minket.
Változó a kor, ki mikortól nem hisz a Mikulásban, ki mióta tudja, hogy valójában nem is létezik. Természetesen joggal merül fel a kérdés, ki hát a Mikulás, ki az, aki az óvodába eljöve csomagot hozott nekünk, aki az iskolában virgáccsal fenyegette meg a Toncsit, ki előző héten labdával rúgta ki a diri néni ablakát.
Nos ők azok a felnőttek, kik segítenek a kicsiknek a hitüket megőrizni, és ezért hajlandóak nem egyszer, nem kétszer kényelmetlen helyzetekbe belemenni, komoly áldozatokat hozni.
A gyermekek hitét nehéz megőrizni, ha alábbi fejdísz viselője szembe jön velünk az utcán, de még mindig könnyebb rá valami hihető magyarázatot kitalálni, mint azt fejtegetni a gyereknek, hogy most nem a Mikulás nyakába kakil, csak a WC-nek jó kedve van, és Mikulásnak öltözött.
Vannak szülők, akiknek az anyagi helyzete nem túlzottan fényes, ők sokszor úgy érezhetik, hogy a fogyasztói kapitalizmus újabb lakája érkezett meg zsebeik végleges és visszavonhatatlan kiürítése végett.
Ezek az emberek, elősegítvén csemetéjüket a felvágásban, a "Kinek volt a leggazdagabb Mikulása?" verseny megnyeréséhez hozzásegítve őket, vagy ha csak simán meggondolatlanok és nem felelős fogyasztók, üres zsebeiket és tárcáikat vizslatva midőn rádöbbennek, hogy túlköltekeztek a lehetőségeiken, képesek még, és azt mondják, a Mikulás egy szemétláda. Pragmatikus WC-jelmez kidumálók szerintem itt már nagyon tanácstalanok, bár lehet még erre a jelmezre is ki tudnak találni egy tuti hihető dumát.
Ha már érintőlegesen megemlítettük a Mikulás által a mai modern kereskedelemben realizálható profitot, akkor nem szabad némán elmennünk az egyéb iparági hasznosításai mellett sem. Minden bizonnyal az egyik legnagyobb elutasítást a pornóipari felhasználása váltja ki, míg a giccsiparbeli hasznosítása ma már bárminek olyan természetesnek tűnik, hogy netalántán a legelfogadottabb és a legelfogadatlanabb felhasználási terület ötvözése sem valószínű, hogy tiltakozást szül, feltéve, ha elég "giccses".
Azt nem tudjuk, a humor találta-e meg a Mikulást, avagy a Mikulás jelentkezett be mert túl komolynak tartotta saját arculatát, de tény, rengeteg Mikulás alapú, Mikulás témájú humoros történet és vicc kering, rengeteg Mikulás témájú filmvígjáték készült, és szinte kiapadhatatlan számban jelennek meg minden évben a Mikulást ábrázoló humoros karikatúrák. Ezeknek a karikatúráknak nem egyszer az alapötletük a természetfeletti Mikulás és a mindennapi emberi szükségletek találkozása.
Az emberi szükségletek mellett megjelenhetnek alapvető gyarló emberi tulajdonságok is, mint a bosszúállás, és az így keletkezett szituációt ha visszacsatoljuk az alapvető feladatához a Mikulásnak, akkor abból elég morbid, ugyanakkor közösségi oldalakon akár húsvétig is keringeni képes poénok jöhetnek létre.
Ha már megemlítettük a húsvétot, szinte nincs olyan év, hogy ne kerülne elő legalább egy karikatúra, ahol a Mikulással való viccelődésbe valamilyen formában ne kerülne bele a Húsvéti Nyúl is.
A technikai fejlődés elhozta a mobilitás korszerűsödését, a minél könnyebben hozzáférhető egyéni mobilitás magával hozta a környezetvédelmi prioritások előretörését, így elkerülhetetlenné vált, hogy a Mikulással kapcsolatos tréfákban is felbukkanjon a zöld gondolat. Elvégre egy biogázzal üzemelő repülő szán sokkal szimpatikusabb lehet robbanómotoros társánál a természetvédők egyre népesebb táborában is.
Ha a Mikulásnak vannak mindennapos emberi szükségletei mint bármelyikünknek, akkor ezen mindennapi igények közé tartozik természetesen az otthon iránti vágy is, a lakhatás igénye. Szinte bármely Mikulás kérdéskörrel foglalkozó szakirodalom, beleértve a családi vígjátéknak álcázott tudományos dokumentumfilmeket is, említést tesz róla, hogy a Mikulás otthona a messzi Északi Sarkon található. Az északi sarkvidék átlaghőmérséklete szinte permanensen nulla fok körül vagy alatta van, ez lehet részben az oka annak, hogy a Mikulás az átlagnál is jobban bírja a hideget.
A hideget segítség nélkül nem lehet végtelen időkig elviselni, szükség van segédeszközökre is. Legcélszerűbb módszer a kihűlés ellen a meleg alsónemű viselése.
Míg a meleg alsónemű és a fölé felvett ruhák a Mikulás testét kívülről óvják a fagytól, létezik egy belső védelem is.
A lebegő szánt használván a Mikulásnak nem okoz gondot a megajándékozandó kisgyermekek mindegyikének egy éjszakán történő felkeresése, azonban a szánkó nem helyettesíti a logisztikai lánc valamennyi elemét. Ezért a Mikulásnak a krampuszok dolgoznak a keze alá.
Csak remélni tudjuk, hogy a Mikulás és a krampuszok közötti fennálló főnök-beosztott viszony ideális, ellenkező esetben még ebből a főnökből is kibújhat időnként az állat.
A kölcsönösség elve alapján míg én írok a Mikulásról, ő olvassa az írásomat. Remélem nem esik depresszióba, és nem fog öngyilkossági gondolatokkal foglalkozni.
De még ha pusztán csak eddig ismeretlen vidékre szeretne dezertálni lebeszélném róla. Vannak helyek, ahol nem az a hosszú élet titka, ha ismeretlenül és bejelentés nélkül megérkezünk.
Mivel a Mikulást legmesszemenőbben kiaknázza a kereskedelem és még néhány másik iparág is, természetes, hogy a gyerekeken kívül a felnőttek egy részének is úgymond napi, illetve esetünkben helyesebb ha azt írjuk, éves kapcsolata van vele. Legyenek ők akár férfiak, akár nők.
Vannak olyan gyerekek, kik felnőtt korukra újra kezdenek hinni a Mikulásban, netán sosem hagyta el őket a hit.
Ha két felnőtt ember még mindig hisz a Mikulásban, és ezért meg kívánja egymást ajándékozni, annak semmi sem állhat az útjába.
Sose feledkezzünk meg arról, gyerekként mi magunk milyen reszketeg izgalommal vártuk a hatodikai reggelt, emlékezzünk örömünkre a tele csizma láttán, és ezt az örömöt adjuk meg a mai gyermekeknek is Mikulás napja alkalmából.
Rakjuk tele a csizmájukat minden jóval!
Gazdag Mikulást kívánok mindenkinek!