Darázs Karcsi Blogja

Ez a bejegyzés súlyosan sértheti egyes szocialista politikusok és szimpatizánsok lelki békéjét, világról alkotott meggyőződésükbe ütköző dolgokat állíthat, valamint ellenkezhet a tisztességről, sajtószabadságról, demokratikus alapértékekről alkotott véleményükkel is.

Ezért azon szocik számára, akik szerint még mindig minden a legnagyobb rendben van, írtam a poszton belül egy másik posztot, ők azt olvassák el csak, és akkor nem sérül a lelki békéjük. A szociknak szóló szöveg rózsaszín, mint a legédesebb álmok.

Tiszteletet a magyaroknak! - hirdeti úton-útfélen az állampárt kormányzó párt kampányplakátja, mit is üzenünk Brüsszelnek. Vaskos program, jól jelzi a regnáló kormány európai értékekkel szemben tanúsított bumfordiságát, a diplomáciai finomságok iránt tanúsított teljes érzéketlenségét értékrendekről vallott filozófiáját.

Rengeteg mém született az ominózus plakátból, szokásomtól eltérően most nem fogok közöttük tallózni, talán majd máskor. Mindössze azon gondolkoztam el, mi történne, ha Brüsszel visszaüzenne: Egyetértünk! Tiszteletet a magyaroknak! 

Fontos kiemelnem, hogy ebben a bejegyzésben illusztrációként olyan képek is szerepelnek, melyek mondanivalójával a legcsekélyebb mértékben sem értek egyet, tartalmukat mélységesen elítélem.

Ezek a képek egyes olvasókból fokozott emocionális reakciókat válthatnak ki. Sokan sértőnek, provokatívnak, netán uszítónak tarthatják ezeket a képeket. Igazuk van. A célom azonban sem az uszítás, sem a provokáció, még kevésbé akarok bárkit is megsérteni.

Valamennyi kép jobbikos alapszervezetek nyilvánosan elérhető Facebook felületeiről származik.

Attila vesztett.

Attila nem vont mérleget és nem mondott le. Elhiszem, hogy jó dolog szoci pártelnöknek lenni, de bizonyos helyzetekben gerincesebb dolog lemondani az elnökségről. Egy vasárnap esti lemondása után, ha újra kandidál az elnökségért, és nyer, erős és legitim pártelnök is lehetne, de így csak egy niemand.

Ma hétfő este van, 24 órával vagyunk a választások után, és még mindig nem hallottam, hogy Attila lemondott volna.

Közeledik az ikszelés napja. Ideje a számvetésnek, mit is kaptunk az elmúlt négy évben.

Sokan, sok helyen közzétették már az alábbi listát, jelen posztban mindössze pár saját gondolatot fűzök hozzájuk, azt sem minden ponthoz, van amit kihagytam, van amit hozzáírtam.

Szubjektív összesítés következik.

Ebben a posztban egy történelemtanár facebookon leírt (és ott névvel vállalt) gondolatait ragadtam ki.

Tisztelt Jobbik-szimpatizáns egykori tanítványaim!

Naponta szembesülök vele a Facebookon, hogy rengeteg egykori tanítványom szimpatizál a Jobbikkal. Mint középiskolai történelem- és/vagy földrajztanárotok, valamennyire saját kudarcomként élem meg ezt. Persze a szomorkodás önmagában nem sokat ér, ezért próbálom megérteni, hogy miért álltatok a Jobbik táborába.

A Jobbikkal szimpatizálók egyik része azért teszi ezt, mert vonzó számára a jobbikosok cigánygyűlölete, antiszemitizmusa és magyarkodása. Ennek az oka leginkább a saját lelki sérüléseikben, sikertelenségükben és tudatlanságukban keresendő.

Kiskoromban nem szerettem A "Vers mindenkinek" című műsort, mert film előtt mindig meg kellett várni a bácsit vagy nénit, míg elmond egy verset, és hát verset tanulni nem szerettem. Később feltűnt, hogy sokszor ugyanaz a bácsi vagy néni mondja a verset, akit amúgy nagyon szeretek valamely filmben megnézni. Ezt akkor roppant furcsának találtam.

Később volt pár vers, ami tetszett, és noha megtanulni nem voltam hajlandó őket még akkor sem, ha kötelezővé tették, de szívesen hallgattam őket. Már kamasz voltam, mikor alkalmam nyílt Goethe Erlkönig című versét eredeti német nyelven, egy igen jó előadásban meghallgatni. Akkor sem lettem a versek nagy barátja, de az a költemény lenyűgözött. Azóta tudom, hogy a versek valamit ki akarnak fejezni.

A "Vers mindenkinek" máig nem lett a kedvenc műsorom, noha az eltelt évek alatt a versekkel szembeni ellenszenvem csökkent, tán mára teljesen el is tűnt. Megtanultam, egy versben igen sok dolgot lehet igen hatásosan kifejezni. Akár a napi gondjainkat, aktuális gondolatainkat is rímekbe szedhetjük.

Az első szabadon választott kormány uralkodásának mandátumának  a vége felé a metrón találtam egy papírt, rajta egy verssel. Megfogott, mert pár rímbe összeszedte az akkor elmúlt négy évet.

 Alább kiragadtam két hozzászólást. Elgondolkodtató dolgokat ír ez a két ember.

Hozzászólásaik főleg az elmúlt napok tükrében értékelődnek fel.

Bizonyára emlékszünk még rá, mennyire kicsapta a jobberek körében a biztosítékot egy szatirikus műsorszám, mely valljuk be, egy igen komoly telitalálatot vitt be a múltba révedező bálványimádók idejétmúlt világképének, és mely műsorszám hathatós közvetett kormányzati támogatás nélkül létre sem jöhetett volna. Noha szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a kormányzati támogatás itt nem hatalmas mennyiségű közpénzkiutalások, sem irdatlan mennyiségű állami hirdetésmegrendelés, hanem mindössze a tehetségtelen dilettantizmus és feleslegesen hirdetett kivagyiság, röviden szólva a kormányzásra éretlenség képében testesült meg. 

Az anyázásokon és egyéb hasonlóan szalonképtelen megnyilvánulásokon kívül érdemi reakció alig-alig érkezett, bár meg kell jegyezni, sokan az Egyesült Királyságot hozták fel példának, mint koronás köztársaságot, Országaink közötti lényeges közjogi különbségeket még akkor frissiben felvázoltam, remélem nem hiába.

Külön mulatságos volt, ahogy a szélsőjobb az ügy kapcsán ment még egy kört a szopórolleren. Szemmel láthatóan nem fogták fel, hogy egy haladó köztársaságban anakronizmus (jobbereknek: Az anakronizmus időbeli ellentmondás. Ez az ellentmondás valamely esemény, vagy körülmény illetve ideje között állhat fenn. Anakronizmus szándékosan is létrehozható, esetenként viszont tájékozatlanság, információhiány eredménye.).az ország Parlamentjében egy koronát dédelgetni.

Már akkor megígértem, szétnézek a világban, mások hol tartják a koronájukat. Alább az összeállítás.

A három osztrák komikus műsora kapcsán egy bécsi illetőségű ügyvéd nyílt levelet intézett az osztrák Kül- és Európaügyi miniszterhez.

Alábbiakban közzéteszem a levelet eredeti nyelven, kivonatos fordításokkal, esetleges észrevételekkel.

Előző posztom, de az én posztomat részben ihlető Vastagbőr poszt  kommentjei kapcsán is előkerült a brit korona.

Sokan, a bálványimádók népes és buta táborából a kérdésre, miszerint minek egy köztársaságnak korona, egymást versengve hoztak vadabbnál vadabb, butábbnál butább, s nem egyszer hazugabbnál hazugabb érveket, miszerint a briteknél így meg úgy.

Tegyünk hát rendet a sötét fejetekben, hozzuk el a világosságot, és vessük össze Hazánk és az Egyesült Királyság közjogi berendezkedését.

A Vastagbőr blogon megjelent egy poszt egy szélsőjobbos tüntetésről. Mintegy 50-60 ember amiatt tiltakozott, hogy az osztrák humoristák meggyalázták a szent koronát. 
Olvasgattam a hozzászólásokat, de nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy az osztrákok nem a koronát gyalázták meg, pusztán nevetségessé tették azt a kormányt, amely egy köztársaságban élve alaptörvénybe ágyazva bálványoz egy koronát.

A Wir Staatskünstler csapata: Thomas Maurer, Florian Scheuba, Robert Palfrader

Kutakodva egy kicsit megtaláltam a teljes jelenetet, és lám, igazam volt. A koronás köztársaságon röhögnek.

A teljes jelenet megtekinthető a következő oldalon.

Reggel belecseppentem a HÁKÖFEHAL (Nem egy új halfajta, hanem a Hátsó Ködlámpát Feleslegesen Használók Ligája) közgyűlésébe.

Szeretném, ha ennek a Ligának minél kevesebb tagja lenne, ezért pár jótanács:

Vasárnap tüntetők ledöntötték Orbán Viktor miniszterelnök szobrát a Clark Ádám téren.

Két dolog foglalkoztat ezzel kapcsolatban. Az egyik, meddig maradhat Hazánkban egy ilyen hír álhír? Mikortól kell attól félni, hogy tüntetők valóban Orbán szobrokat fognak döntögetni, illetve ami aggasztóbb, mikor lesz Orbán Viktornak lovasszobra? (Hogy mikor lehetett volna, arra utaltam a Szalagavató című posztban, így erre most nem térek ki)

Ahogy egyre jobban közeledik 2014. évi országgyűlési választások napja, a hátralevő napok számával fordított arányban növekszik a kampányhisztéria. Még nem tudni, ki nyeri. Nagyon nagy a bizonytalanok, nem válaszolók aránya. Egy biztos: Valakinek mennie kell. 

Ellenzéki győzelem esetén nem is vitás, hogy a kormánytagoknak szedniük kell a cuccukat. Egyenlőre nyitott kérdés, hogy hány évre és hogy ellenzékbe vonulnak-e. Kormánypárti győzelem esetén az ellenzék bizonyos vezetői csomagolhatnak, azok, akik nem éreztek rá, mit is kíván a nép. Egykor a Jurassic Park hatalmas pártkasszasiker volt, de ma már másra van igény.

Egy dolog biztos, bárki is nyer, valakinek el kell hagynia a politikát és a közéletet örökre, mint nyolcadikosnak az általános iskolát. Bár míg utóbbiak bukásuk következtében tovább élvezhetik az intézmény vendégszeretetét, addig a hazai politikai berkekben is ez kezd általánossá válni, holott a bukott politikusnak hamarabb kellene elhagynia a politikának és a közéletnek még a környékét is, mint a ballagó diákok végigénekelnék a Gaudeamus Igiturt.

Ezt a posztot más írta meg, akinek már elege lett a Kim Jong Un nicknevű véglényből. Aki vitázni nem tud, csak mocskolódni.

A verseny kizárásával írat választási szoftvert a Választási Iroda

Ezzel a címmel jelent meg egy cikk az Indexen.

A cikk személyi összefonódásokat taglal, én azonban egy másik aspektust gondoltam végig.

Pár hete felvetettem egy problémát.

Mára megoldották. Köszönet érte, hogy a II. kerületi önkormányzat nem a felelőst kereste, hanem cselekedett.

Más kerületek felelős emberei tanulhatnának az esetből, hogy kell a lakosságot szolgálni!

"Tudod mi a szomorú? A két évvel ezelőtti műsoromnak mára minden szava igaz! Hogy én milyen friss vagyok!" - mondotta egykoron Hofi Géza.

Nagyra tartom Hofi Gézát, becsülöm munkásságát, és büszkeséggel tölt el, hogy most egy kicsit ugyanazokba a magaslatokba emelkedhettem, mint ő.

Én is friss lettem!

Meridián. A hosszúsági köröket jelentő szó. Ha a nicknevek között azt látjuk, hogy Meridian74, akkor bizony tudnunk kell, hogy egy olyan emberrel van dolgunk, kinek az intelligencia hányadosa 155. Nem 120, nem 135, nem 215, hanem egzakt 155. És ezt még párszor ki is kérte magának, roppant intelligensen. Előre lelövöm a poént: a Média Panda blog közönségének jelentős része mosolyogva fogadta, hogy valaki a magas intelligenciájával kérkedik. Vele mosolyogtunk, de rajta.

Forrás: rosszabbik.com

Vajon egy ilyen roppant intelligens embernek mi lehet a pártpreferenciája?

A június elején levonult zöld ár elég sok gondot, és elég sok és nagy kárt okozott. Ezeket a károkat már helyre is állították, éppen helyreállítják, vagy nem történik semmi. UPDATE 2013. szeptember 12.: Állampolgári bejelentésre megoldódnak a problémák.

Mint ismeretes, az árvíz levonulása közben egy hatalmas vihar is sújtotta Budát. A Csatornázási Művek szakemberei lezárták a csapadékelvezető csatornákat, nehogy a Duna ezeken a csatornákon keresztül törjön fel a védvonalak mögött. Ebből kifolyólag az ominózus vihar folyamán lehullott nagy mértékű csapadék nem tudott a Dunába folyni, hanem a Bem téren és környékén tört fel.

Itt jól megfigyelhető egy ilyen vízfeltörés.

A következő felvételen már az elöntött Bem tér látható:

Minap a Hírcsárdát böngésztem. "A" Hírcsárdát. 

A Hírcsárda egy elektronikus vicclap, melyet pár éve a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatási Államtitkárságának sajtóreferense határozott hangú üzenetben helyreigazításra szólított fel.

Nem értik a viccet? Vagy csak nem szeretik? Abba bele sem merek gondolni, hogy nem ismernek fel egy vicclapot sem.

Előzőleg levezettem, hogy Lencsés István miért buta. Időközben megtudtam, hogy már egy blog (lencsespityu.blog.hu) is foglalkozik a Lencsés-jelenséggel. 

Lássuk tehát, miért jelentett engem fel Lencsés István. Aki nem anonim!

A blogszférában rengeteg nagy ember fordul meg. Sokuknak saját blogja van, míg sokukról külön blog szól.

Külön blog van például wmiki igazságairól, és bevallom, jelen blog is eredetileg egy bizonyos user munkásságának kapcsán jött létre.

A kommentelés jellemzően anonim módon folyik. Kivéve  

Hazánkban létezik egy csoport, melyet nem szeretek. Túlontúl is emlékeztetnek a náci ideológiát valló emberekre, kik ezen ideológia jegyében milliókat gyilkoltak halomra pusztán a vallásuk, származásuk, netán a hajszínük miatt. 

Ennek a csoportnak nem egy tagja nyíltan felvállalja ezen ordas eszméket. Ne legyenek illúzióink, a kép bal alsó sarkán az bizony egy nyilaskereszt. Bármit is mondjanak róla egyesek, ez a jelkép Hazánk történelmének egyik legsötétebb korszakában volt az uralkodó rezsim jelképe.

Minden valamire való normális ember ilyenkor már hanyatt homlok elmenekül ennek a csoportosulásnak a közeléből is, nemhogy még érveket keresgélne mellettük.

Bár ez az érvelés figyelemre méltó.

Több blogbejegyzés és cikk is napvilágot látott a napokban, melyek a jelenlegi kormánypárt negyedszázados történelmét, de legfőképp a párt negyedszázad alatt produkált változását, vezetői személyeiben a változás hiányát taglalják. Jómagam Fedor egyik kormánypárt elleni tüntetésről szóló posztját  olvasva, a kommentek között böngészve jutottam el oda, hogy kifejtsem a véleményemet a párt változásairól.

Egy párt esetében nem szerencsés dolog a változás, főleg ha ez a változás az eredetileg megvolt értékek elhagyásával, rombolásával jár.

Ez a véleményem, ezt írtam le zárszóként.

Elemezzük:

Nem azt írtam le, egy párt nem változhat, csupán nem tartom jó dolognak, ha egy párt változik. Miért? Mert a pártok egyik jellemzője a tagok által közösen elfogadott eszmék és értékek halmaza, melyeket a tagok képviselni igyekeznek, melyek megvalósítását céljukként tűzték ki.

Ezeket a képviselt eszméket és értékeket ha egy párt cserélgeti, miközben a párt vezető és irányító személyiségei nem változnak, nem tudom komoly pártként tisztelni. Ilyen pártokat látva óhatatlanul az a benyomásom támad, hogy a vezetőknek mindössze a hatalom megszerzése lebeghet célként a szemük előtt.

Van egy párt, amely a napokban ünnepelte negyedszázados jubileumát. Ez a párt ma már nem az a párt. Ez a párt mára A PÁRT lett.

Ennek a pártnak a tagjai alakulásukkor pont azért alakultak, hogy ne csak az egy PÁRT legyen, hanem aki másként gondolja, annak lehessen másik pártja. Azt akarták, hogy mindenki arra a pártra szavazzon, amelyikre akar, és a szavazást az a párt nyerje meg, amelyikre a legtöbben szavaznak.

A könyv az írás és a papír feltalálása óta a legfontosabb információhordozó volt napjainkig. Jelenleg a digitalizált világban már sokféle módon tudjuk az információt tovább adni, tárolni, de szerencsénkre még mindig rengeteg könyv létezik, rengeteg könyvet írnak.

Leszögezem, semmi bajom a vidéki emberekkel. 

A vidéki emberek nem tehetnek róla, hogy egyes kommentelők Vidéki nicken irogatnak.

Vitéz László népi bábfigura. Kinézetében, nyers humorával a nála régibb bábfigurára, Paprika Jancsira hasonlít.

Sajnos Vitéz László nevét egy bunkó is viseli, ki megnyilatkozásaival primitív stílusával, vállalhatatlan nézeteivel igazi negatív alakja a blog.hu világának.