Vasárnap tüntetők ledöntötték Orbán Viktor miniszterelnök szobrát a Clark Ádám téren.
Két dolog foglalkoztat ezzel kapcsolatban. Az egyik, meddig maradhat Hazánkban egy ilyen hír álhír? Mikortól kell attól félni, hogy tüntetők valóban Orbán szobrokat fognak döntögetni, illetve ami aggasztóbb, mikor lesz Orbán Viktornak lovasszobra? (Hogy mikor lehetett volna, arra utaltam a Szalagavató című posztban, így erre most nem térek ki)
A szobroknak a változó társadalmi berendezkedések közepette fura életútjuk van. Van olyan szobor, amit békén hagynak, nem törődik vele a kutya sem. Ezek a szobrok kizárólag akkor kerülnek bele a híradásokba, mikor megrongálják őket, vagy még akkor sem.
Volt olyan szobor, melyeket a társadalmi berendezkedés megváltozásakor szimbolikusan leromboltak, hogy csak a csizmája maradt meg (Idősebbek még emlékeznek: Mikulásra megtelik!)
Vannak szobrok, melyek egy sima kormányváltáskor is elmennek máshova.
Vannak szobrok, melyeket az uralkodó eszmék változásával csak simán elvisznek, aztán Hofi találkozik velük hazafele.
Minden szobor a szobor hordoz egy üzenetet, emlékeztetni akar valakire. És itt lép a képbe a szomszédom, kivel az este megittunk egy sört, közben a szobordöntés is szóba került.
Szerinte a szobrot nem ledönteni kellett volna, mert az egy egyszeri preformansz, ráadásul csak erősíti az egybitesek és bittelenek gyűlöletét. Szerinte 2014 májusáig kellett volna területfoglalási/használati engedélyt kérni, és ott ünnepélyes keretek között kellett volna a szobrot leleplezni, miközben a beszédekben el lehetett volna sorolni a kormány elbaltázásait, megvédéseit, és egyéb disznóságait. A szobor élő mementója lett volna annak, a fidesz valójában hogyan is kormányoz. Nap-mint nap emlékeztetett volna rá mindenkit, milyen országot is épít a fidesz.
És ha elfogadjuk, hogy egy szobor emlékeztetni szeretne valakire vagy valamire, hát akkor valóban, egy ilyen szobor a választásokig hátralevő időben minden nap emlékeztethetett volna a miniszterelnök és kormányának sikereire. A földmutyira, Esztergom sanyargatására, a földrajzi név bizottságon való kicsinyes bosszúállásra, az utcák esztelen átnevezésére, a trafikmutyira, az esküvői kátyúzásra, a Közgép sikereire, a minden 3 falunak egy stadiont programra, a médiatörvényre, a szociális háló megnyirbálására, a reálbércsökkenésre, a befektetők kivonulására, az államadósság kamatterheinek a megnövelésére, az áthárított adókra, a botrányos tankönyvosztásra, a pedagógusok megaláztatására, a rendvédelmi dolgozók szerzett jogainak való elvételére, a dömpingállampolgárokra, a saját magára szabott választási rendszerre és körzethatárokra, az adóemelésekre, az új adókra, a bíróságok kézi vezérlésére, a rokon gyerekek kinevezésére, a közmédia megszállására, a nyugdíjak lenyúlására, a személyre szóló törvénykezésre, a fokozódó nemzetközi elszigeteltségre, ...........
Szerintem önkéntes aktivistákból még a folyamatos díszőrség is megvalósítható lett volna.