Attila vesztett.
Attila nem vont mérleget és nem mondott le. Elhiszem, hogy jó dolog szoci pártelnöknek lenni, de bizonyos helyzetekben gerincesebb dolog lemondani az elnökségről. Egy vasárnap esti lemondása után, ha újra kandidál az elnökségért, és nyer, erős és legitim pártelnök is lehetne, de így csak egy niemand.
Ma hétfő este van, 24 órával vagyunk a választások után, és még mindig nem hallottam, hogy Attila lemondott volna.
Kedves Attila!
Vedd át a csokrokat, mint egykoron, zendíts rá a Gaudeamus Igiturra, járd be a Jókai utca (és szerintem a Kossuth tér) összes helyiségét, búcsúzz el az intézmény(ek)től, és menj!
Ha annyi kultúra nem szorult beléd, hogy gratulálj annak, akit nem voltál képes legyőzni, akkor nincs helyed vezető politikai poszton.
Nem volt pedig nehéz a feladat, hiszen a kormány folyamatosan bénázott, hibát-hibára halmozott, mégis képtelen voltál érdemben megszorongatni. Számtalan ziccert hagytatok ki, mikor a kormány elkúrásairól kellett volna beszélni, netán három mondatban közérthetően levezetni, miben és miért hazug a Fidesz, te rendre felcsútimaradonáztál, és beérted annyival: "El kell őt zavarni a francba!"
Attikám! ez kevés! Konkrét elképzeléseket a jövőre vonatkoztatva, leszámítva az utolsó pár hetet, mindössze akkor mondtál, mikor húsvét hétfő február 29-re esett. Ám ebben a pár konkrét ígéretedben sem volt köszönet! "Megemeljük a minimálbért 100 ezer forintra" - ígérted. Hiszen már most is majdnem annyi! Majd kiderült, te nettó 100 ezerre gondoltál. Ebben a pillanatban a kisebb volumenű munkaadók már össze is szarták magukat tőled ijedtükben, mert hamar kiszámolták, ez mibe kerül nekik. Nem beszéltetek -vagy csak suttogva, két felcsútisuttyózás között- adójóváírásról, adómentes minimálbérről, sem egyes különadók (pl baleseti adó) eltörléséről.
A körülményeket okolod, az inkorrekt feltételeket, és a neked hátrányos körülményeket. Ám a kiírás számodra is ismert volt, a részvételeddel azokat elfogadtad. Utólag ne a szabályokat okold, mikor megtehetted volna azt is, kikényszeríted a tisztességes szabályokat. Tudod Attikám, amikor gyermekkoromban nem bírtam elviselni a Ki nevet a végén társasjátékban a vereséget, és megváltoztattam a szabályokat úgy, hogy azok nekem kedvezzenek, a szomszéd gyerekek a gangról hetekig nem játszottak velem, én meg kuksolhattam a szobámban az üres táblával. Igen! Már a szomszéd hatéves Ernőkének is volt annyi esze és tartása (GERINCE!), hogy nem ült le egy csalóval játszani, noha az egész házban nekem volt egyedül társasom!
Attikám! Te miről lettél volna képes lemondani egy magasztosabb cél érdekében? Mi a te prioritási sorrended? Demokrácia vagy Wellness?
Négy éve tudjuk, hogy a Fidesz nem egy szívbajos versenyző, ha mocskot akar az ellenfelére dobálni, képes azért mélyre ásni. Ennek tudatában, valamint nem elfelejtve a saját szavazóidnak köszönhető 2010-es történelmi buktát mismásolsz a Simon pénzéről? Nem tanultál semmit? EMBER! Nem csak a Fideszes bohócot érdekli, honnan a 240 miller! Engem is kibaszottul érdekel, és még másokat is, akik lehet ezért maradtak otthon, mert nem kaptak még erre az egyszerű kérdésre sem egyenes választ attól az embertől (Tőled), aki a hazugság földi helytartójának ellenfeleként indult a választásokon!
Kiálltál az emberek elé, ott álltak veled szemben tettre készen, és nem voltál képes megszólítani őket! Rengetegen szóltak, hogy nem lesz jó, ne akarj alfahím lenni, mert kevés vagy hozzá. Nincsen karizmád, nem tudsz tömegeket megszólítani, és szerintem spontán logikusan érvelni sem (Ez utóbbi miatt még lehettél volna miniszterelnök, van már ilyen). De te csak dacosan mentél előre. Szövetkeztél, mert szövetkezned kellett, mivel beszartál, hogyan képes egy nálad is karizmátlanabb hivatalnok mindjárt 14%-on rajtolni.
Mikorra megértetted, hogy egységben az erő, már majdnem késő volt. Ám új szövetségeseid szinte mindenüket beáldozták, csak azért, hogy esély legyen a győzelemre. Kizsaroltad, hogy te lehess a vezető, A Leendő Első, aki majd elvezet minket a Demokratikus Kánaán Szent Földjére, ám a kampányban te még a Brezovics néninél is halkabb voltál, aki hetvenkettő tele óta hangszálgyulladásban szenved, míg a többiek kiásták helyetted a gesztenyét, amit te egy-két jól irányzott Simon-hallgatással rendszerint lehugyoztál.
Kedves Attila! Kérlek ne haragudj meg érte, hogy ily őszintén eléd és a választók elé tárom a gondolataimat, a véleményemet, nem akartalak vele megbántani. De kérlek lásd be: Ideje elballagnod!
Kívánok a továbbiakhoz több sikert!